Gyulai városnézés

Tekintve, hogy ez egy erdélyi kirándulással kapcsolatos blog, talán úgy illene, hogy egy Erdélyben megesett programról írjak beszámolót. Ennek ellenére én a kirándulás magyarországi részéről mesélnék egy kicsit.

A program első pontja egy városnézés volt, mégpedig Gyulán. Miután meglátogattuk Erkel Ferenc szülőházát, amit egy interaktív múzeummá alakítottak, megtekintettük a lélegzetelállító és hatalmas gyulai várat. Nos, ha a hét törpe szemszögéből nézzük, a vár tényleg hatalmas volt, de így, normális magassággal büszkélkedve azt kell mondjam, hogy benne van a TOP 10 legkisebb várban, amit valaha láttam.

Mindezek után lehetőségünk nyílt körbenézni a városközpontban, aminek minden bizonnyal még jobban örültünk volna, ha nem lett volna olyan kihalt a belváros. Ennek valószínűleg a kellően hűvös levegő volt az oka, bár nem bocsátkoznék ilyen mértékű spekulációba... Ezt a körülbelül egy órás szabadidőt a város alapos feltérképezése helyett egy kávézóban üldögélve töltöttük. Hosszas kutatómunka után sikerült kiderítenem, hogy ez a Bodoky Kávéműhely volt, amely 2007 óta működik. A kávé fantasztikus volt, és most nem csak az ízére gondolok, hanem a tálalásra is. A kiszolgálás szintén nagyszerű volt. Szerintem ha megkérdeznénk a pincért vagy eladót (azt hiszem egyszerre volt mindkettő egy személyben), az összes kávéfajtát és azoknak elkészítési, illetve tálalási módját fel tudná sorolni. A kávézó méreteit tekintve nagyon kicsi volt, az épületen belül mindössze néhány asztal volt található, bár szerintem ez inkább az előnyére vált a hely atmoszférájának, mintsem hátrányára, hiszen ezzel még barátságosabbá és meghittebbé tette a kis helyiséget. Hozzá kell tennem, hogy a kávázó egy híd lábánál helyezkedik el, ami szintén elég hívogató lehet az arra járók számára.

A gyulai pihenő után újult erővel vánszorogtunk fel az buszra, hogy folytassuk utunkat Nagyszalonta irányába.

A Határtalanul program a helyi TV-ben

Fábián Bertalan, gimnáziumunk igazgatója nyilatkozott az iskolánkban folyó Határtalanul program eredményeiről a GödöllőTV nézőinek.

Szociális szolgálat

Erdélyi utunk során az egyik programunk családlátogatás volt. Ezekből a családokból, nehéz sorsuk miatt, a gyermekeket az árvaházba kellene elszállásolni. Sok esetben azonban a szülők ebbe nem egyeznek bele, de ne ugorjunk azonnal előre! 

Mikor megérkeztünk az első családhoz, lesokkolódtunk a látvány miatt. A csapatunk bevonult a szűk, koszos, szemetes udvarra, de több percig csak álltunk, mert fel kellett dolgoznunk azt az érzést, hogy emberek itt tudnak élni. 

Utána természetesen felszabadultunk, és egy emlékezetes tíz-tizenöt percet töltöttünk ennél a családnál. Játszottunk a gyerekekkel, beszélgettünk a szülőkkel, hogyan kerültek ilyen körülmények közé, majd átadtunk az általunk összegyűjtött finomságokat a gyermekeknek. Az az öröm, amely azoknak a szegény gyerekeknek az arcán volt látható, az leírhatatlan volt. 

 Habár az első család sem az optimális körülmények között élt, de a második még annyira sem. A házról sok mindent elárul, hogy egy deszkapalló vezetett hozzá át egy árkon. Ebben a családban öt gyerek élt. Akkor, amikor mi ott voltunk, csak az egyik kislány volt otthon, és természetesen neki is adtunk egy kis édességet. Sőt, nem is kicsit, ugyanis a kezéből már potyogtak ki a finomságok. Az anyukája szeme pedig könnybe lábadt, hiszen tudta, hogy ő ezt a gyermekeinek sohasem tudta, és nem is fogja tudni megadni. Óriási hálát és szeretetet éreztem. A ház, amiben éltek egy vályogház volt. Az eső és a természet már megtépázta. Volt olyan része, ahol hiányzott a fal, vagy ha az megvolt, akkor a tető volt hiányos. Megengedték, hogy benézzünk a házba, de ott sem volt jobb a helyzet. Az egész család egy szobában aludt, főzött és mosott. A háznak nem volt szilárd alapzata, ami azt jelentette, hogy ha esett az eső, akkor az egész ház beázott és saras volt. 

A harmadik család az előzőhöz képest nagyon jó körülmények között élt. Ők is szegények voltak, de igényesek. A gyerekek tiszták voltak, a házban rend volt és az udvart is megművelték. Igyekeztek a körülményeikből a legjobbat kihozni. 

Mikor a történtektől megnémulva sétáltunk vissza a buszunkhoz, ráébredtünk, hogy mi is születhettünk volna ugyan ilyen körülmények közé, nagyon nagy hála töltött el minket. A családunkért, házunkért, ruhánkért, azért, hogy ilyen remek körülmények között élhetünk.


Szöveg: Herczeg Angéla, képek: Molnár Hannah, 10. D

Kirándulásunk helyszínei

Kertész Ádám (10. D) elkészítette az erdélyi kirándulás térképét.


Cím nélküli nagyobb térképen való megjelenítése

Arany János verseny

Mácius 2-án lehetőségünk nyílt a Határtalanul Program keretein belül részt venni a Nagyszalontán, Arany János emlékére megrendezett irodalmi vetélkedőn. A versenyen háromfős csapatok méretették meg magukat, akik különböző helyekről érkeztek. A vetélkedő az iskola melletti kis közösségi épületben zajlott, ahol aznap este nagyot buliztunk a sulidiszkóban. Minden csapat különböző asztalnál foglalt helyet, ahol egy kis harapnivaló és egy pontozó segéd várt minket.

 Az első feladat a bemutatkozás volt, itt minden csapatról megtudhattuk honnan jöttek. A második feladat Arany egyik művének feldolgozása és előadása lett volna, csak ezt mi félreértelmeztük. A harmadik és negyedik feladat Aranyról és verseiről szóló kvízkérdések kitöltése volt. Végezetül pedig verset kellett költenünk Arany stílusában egy adott festményről. A verseny jó hangulatban telt, és bár nem értünk el kiemelkedő helyezést, nagyon jól éreztük magunkat. 

Szobonya Katalin, Morvai Dániel, Nagy Balázs

Kész a kisfilm

Deme Dávid (10.D) elkészítette a kirándulás kisfilmjét, megtekinthető alább:

Merre jártunk a négy nap alatt? - Gondolattérkép